„Va’ pensiero” – énekelte egész Milánó 1842-ben, miután hallotta a huszonkilenc éves zeneszerző operáját. A Nabucco zenéjében már ott lüktet az a szenvedélyes, közvetlen dallamvilág, amely később Verdi védjegyévé vált. A sikerhez persze az is kellett, hogy az osztrák seregekkel háborúzó milánóiak saját nemzetük sorsát lássák a bibliai történetben, amely a babiloni fogságba hurcolt zsidók és a hatalom tébolyába süllyedő Nabukodonozor király drámáját beszéli el. Bár Verdi személye és életműve csak egy-két évtizeddel később, az olasz egység kiharcolása után vált szimbolikussá, a Nabucco kórusát a mai napig a szabadság dalaként ismerjük. A koncertszerű előadás a zene drámai erejére, a kórus és a szólisták hangjára irányítja a figyelmünket. Az est karmestere az operaműfaj lelkes „nagykövete”, Kesselyák Gergely.
Fotó: Kesselyák Gergely ©Molnár Ágnes
Giuseppe Verdi: Nabucco - koncertszerű előadás
