Elsősorban anyukámnak köszönhetem azt, hogy ez a fantasztikus hivatás rámtalált, aki maga is zenerajongó és muzikális lévén zenei általánosba íratott.  A fővárosi XX. kerületi zeneiben szinte mindegyikünk tanult valamilyen hangszeren játszani.

Talán 9 éves lehettem, amikor rájöttem, micsoda gyönyörű hangokat lehet előcsalogatni a hegedűből, és ez milyen hatással van az emberekre. Innentől nem volt visszaút, megszületett a zenélés iránti szerelmem, ami a mai napig tart.

Máté János vezetésével remek zenei alapokat és elköteleződést kaptunk. Azt az inspiráló élményt, hogy kisgyermekként az iskolai zenekarban Kobayashi Kenicsiro és Medveczki Ádám, mint pályakezdő, versenygyőztes karmesterek vezényletével dolgozhattunk.

A konziban Sós Natasa, a főiskolán Csontha András és Szilvásy Viktória növendéke voltam.

Életem első munkahelye a MÁV Szimfonikus Zenekar, friss diplomásként gyorsan idehozott az utam. Közben azért sokfelé kalandoztam is, hegedűtanárként tanítottam pár évig, játszottam az Operaházban, kamaraegyüttesekben és évekig vonósnégyesben. Szabados György zenei műhelyében is volt szerencsém dolgozni, aki nagy hatással volt ránk és rengeteget tanultunk tőle.

A legbüszkébb a gyermekeimre vagyok. Két lányom és egy fiam van, általuk lett teljes az életem.  Élvezem a társaságukat, szeretünk nagyokat kirándulni, jó filmeket megnézni, finomakat enni, nevetni, együtt lenni.

Édesapám annak idején – korát megelőzve – a mindennapos testnevelést is belénk oltotta, így a mozgás is fontos része az életünknek. A legújabb szenvedélyem egy-két éve a műkorcsolyázás.