English
A Kamarazenei bérlet művészeti vezetője, Tarkó-Nagymengyi Dóra kezdeményezésére, az előadások nézőterére minden alkalommal meghívást kapnak egy-egy olyan alapítvány munkatársai, melyek a hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élők, vagy a rászorultak számára a beilleszkedést vagy az élethelyzetet segítő programokat dolgoztak ki. A zene segítségével szeretnénk áldozatos munkájukat megköszönni, elismerni és erőt adni további fáradhatatlan útjukhoz.
Tarkó-Nagymengyi Dóra
Miskolcon születtem, ahol a középiskolás éveimet is töltöttem. Először 1997-ben diplomáztam a Budapesti Liszt Ferenc Tanárképző Intézetben, majd 2000-ben a Debreceni Konzervatóriumban végeztem az egyetemi kiegészítőt. Részt vettem Ágoston András, Ruha István, Szabadi Vilmos és Zsigmondy Dénes kurzusain. Főiskolás éveimtől játszottam az Óbuda Danubia Zenekarban, majd 2009-től a Máv Szimfonikusok tagja vagyok. 2014 és 2018 között játszottam a Budapesti Vonósoknál is. Mindhárom zenekarban szekund szólamvezető vagyok és voltam.
Nekünk, muzsikusoknak a szórakoztatás, elgondolkodtatás a feladatunk. Sokszor merül fel a kérdés, vajon szükség van-e a zenére? Én, aki nap, mint nap ezzel foglalkozom, bátran állíthatom, hogy engem, sok nehéz helyzeten segít át a hivatásom. Nemcsak belefeledkezni, kikapcsolni tud az ember zenehallgatás közben, hanem olyan utakra is elvisz, ami akár megoldáshoz vezethet az élet kisebb, nagyobb dolgaiban. Az érzelmek átélése egy- egy kisebb katarzis lehet, ami nemcsak felszabadít, de erőt is ad.
Ezek kapcsán, már régen foglalkoztat a gondolat, hogyan tudnék segíteni vagy jómagam adni azoknak, akik önfeláldozó munkájukkal másoknak segítenek napról napra.
Remélem munkájukban tudjuk őket inspirálni, azzal, hogy a koncerten feltöltődhetnek, hogy mi aznap értük muzsikálunk, és ez erőt ad nekik a nehéz mindennapokban
2018. november 24-én a Nem Adom Fel Kávézó munkatársai ülnek a nézőtér soraiban.
A Nem Adom Fel Kávézó és Étterem Budapest első fogyatékossággal élő emberek által alapított kávézója, ahol maguk a fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű emberek készítik és szolgálják fel az ételeket és az italokat, illetve közreműködnek a programok szervezésében és lebonyolításában.
A kávézó két szervezet közös együttműködésével jött létre. Az egyik, a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet, amely a vendéglátó tevékenységet biztosítja, a másik pedig a Nem Adom Fel Alapítvány, amely a tulajdonában lévő ingatlannal a közösségi tér, a közösségi programok szervezésével, illetve a fogyatékkal élő emberek foglalkoztatásával kapcsolatos szakmai háttérrel vesz részt a megvalósításban.
A kávézóban dolgozó csapat színes és sokoldalú egyéniségekből áll, akikre egytől egyig jellemző a „nemadomfel” lelkület, azaz, hogy lehet bárki bármilyen élethelyzetben, mindenkiben megvan az a lelkierő, az a képesség, amely által a legtöbbet tudják kihozni magukból, és a társadalom aktív tagjaivá válnak.
2019. február 16-án a KórházSuli önkéntesei ülnek a nézőtér soraiban.
KórházSuli – Híd a kórház és az iskola között
Mi történik azokkal az iskoláskorú fiatalokkal, akik hosszan tartó betegség, pszichés problémák vagy baleset következtében hónapokig, akár évekig kimaradnak a tanulásból? Legtöbbjük csendben eltűnik az iskolai közösségek forgatagában. Ahogy telnek a hetek, ritkulnak a megkeresések, később már homály fedi a létezésüket is.
Hányan és hol vannak ők? Célunk, hogy felkutassuk őket és segítsünk nekik a tanulásban, az iskolájukkal való kapcsolatfelvételben, vagyis a visszatérésben.
Oktatásrehabilitációs rendszerünkben egyetemistáink személyesen vagy skype-on mentorálják a gyógyuló diákokat, középiskolás önkénteseink élvezetes, online tananyagokat készítenek a számunkra. A betegséggel küzdő fiatalok számára ez nemcsak a tudás megszerzését, hanem az egyhangú mindennapok megtörését, a gyógyulásba vetett hitük megerősítését is jelenti. Segítettek és segítők – együtt tapasztalják meg a tanulás gyógyító erejét.
„Tisztelt KórházSuli! Kislányomnak nagyon tetszett az elküldött tananyag. Egy rádióműsorban hallottam Önökről és nagyon megörültem a lehetőségnek. Már pont kezdtem mindent feladni és ott tartottam, hogy ismételjük meg inkább a hatodik osztályt. Remélem az önök segítségével mégiscsak sikerülni fog elvégezni. Tisztelettel: T.I. szülő”
